A puma

Nagy levegő, szem becsuk, kéz elenged, zuhan, sikít.

Mondom.

Szeretnék egy gardrób szobát. Sok hellyel, mert tele lenne rongyokkal.

Sportszekció (a legnagyobb), gyalogkakukk-felszerelés, árcédula nélküli kategória, ami már helyettem mozog, ha jó a zene. Persze ha nem én adom a ritmust, kivágnám mindet a francba.

Az elegáns részleg. Csakis nadrágkosztümök, rafinált szabású blúzok, csipke, selyem, gyöngy és platina, rám szabva, nekem tervezve, de felvenni és levenni is csak akkor lehet, ha a szakember diszkréten bólintva megadja az engedélyt. (Anyám! Levegőt még vehetek?!)

Buli sorok. Ja, az nincs. Nem bulizom.

A többi a nem sport, nem elegáns. Azt meg most hogy hívjam? Hm?

Szeretnék egy nagy házat bejárónővel. Az azért jó, mert ha elment, akkor azonnal újranyalnám az egészet, hogy biztosan tudjam, tiszta.

Szeretnék nyáron síelni, télen a tengernél napozni. Mert annak semmi értelme. Felborítaná a bennem lakó évszakokat, de biztosan vannak pofátlanul drága bogyók migrénre. Az már valami!

Szeretnék egy Tuareget.

Feketét, nagyot, bőr belsővel, hogy a bőr alsóm pont illeszkedjen, amikor belecuppanok. Abban én lehetnék a puma, kecses, lassan mozduló, de életveszélyes sebességgel támadó, nagyfejű, nagymancsú, nehéz és lusta ragadozó. Cicus. Persze kellene egy valag illatosító is és valami pöpec autóporszívó a dög miatt.

Nem értettem tisztán, mit mond, a vonal szakadozott, és az r-jei olyan németesek voltak. Túl puhák a fülemnek.

- Azon gondolkoztam, hogy a BMW jó lesz-e neked.

Na, azon én is szoktam gondolkozni...

- Meg azt is beszéljük meg, hogy a fiúk szobáiban hány fal legyen LEGO dobozokból. Ezt tudnom kellene.

Nem. Nem ezt kellett volna tudnia. 

A rohadt életbe!!!

A pumának hús kell. 

Nekem bor.

Neked pedig kelljen az, amit én adok.

Pontosan annyi. Egy szőrszállal sem több.