Sima:
Van világos, tiszta, rendezett, igényes, meleg és otthonszagú tér.
Van autó, kényelmes, gyors, mindig makulátlan, és úgy szólnak benne a dalok, úgy, ahogy én szeretem.
Van munka, ami leköt, lehúz, lefáraszt, de közben feldob, felemel és átemel a privát bajok sarából a hasznos vagyok, fontos vagyok egek rózsaszín vattapamacsaira.
Van két fiú. Kettő! Akik már nem gyerekek, de még babák. Szőkék és feketék, simulékonyak és lázadók, ostobán zseniálisak, minden sebük begyógyul, minden szavuk nyomot hagy a szívemen.
Van futópad, van porszívó, és van másodpercek alatt felálló rendszer a luxus notebookon.
Van tudományos pozíció, pozitív recenzió, vannak ritka ízek a nyelvemen és drága illatok a nyakamon.
Álmok is vannak. Titkolt ölelések, letagadott vágyak, kibogozhatatlan kapcsolódások és a gyönyör emléke a testem legmélyén. De ebben nem vagyok teljesen biztos.
Fordított:
Nincs nyomás a mellkasomon, amit nem lehet kimasszírozni, hiába dörzsölöm, ott lakik, szerintem be is van jelentve, tuti elintézte.
Nincs dühroham, nincsenek gránátként robbanó, halálos méregbe mártott szavak a számban.
Nincs elfelejtett határidő, mókuskerék, számonkérés, elvárás és hivatalos üzenetbe csomagolt elégedetlenség.
Nincs lemondott találkozás, üresen koppanó becézés. Monokróm képekbe csomagolt közelség morzsák sincsenek.
Nincs sárfolt a szőnyegen közvetlenül az után, hogy négykézláb dörzsöltem végig minden négyzetcentijét.
Nincsenek kérdések, nincsenek kétségek, nincsenek árnyékok, amik a térdembe kapaszkodva próbálnak fölkúszni a combomon, hiába dobbantok.
Nincs magány.
Az főleg nincs.
- Nem is tudsz kötni!
- Nyugika... Megtanulom.
