Amikor mindent lemosok, mindent letörlök, mindent felsikálok, mindent makulátlanra simogatok, akkor van baj.
Akkor minden látszik. Minden repedés, minden szakadás, minden kopás, minden seb, minden törés. Akkor minden megmutatja, hogy ez nem is tisztaság.
Ez csak mánia. Ez csak kényszer. Ez csak önzés.
Mert minden csak arról szól, hogy én mit érzek, nekem mi hiányzik, én ki vagyok, én hol vagyok, és miért vagyok egyáltalán.
Anyaként rég leszerepeltem. Elhagytam őket, otthagytam őket, mert én akartam élni.
Társként... Hagyjuk!!!
Barátként? Érdekből. Hogy kapjak hálát, kapjak időt, kapjak szavakat, ölelést, zenét, meséket, hogy azt érezzem, hogy kellek. Hogy én kellek, nem más.
Én.
A többi profin felöltöztetett, hibátlanul megírt szerep.
Uram!
Irgalmazz!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése