Az égből akarok inni.
Elég volt abból, hogy a sarat lögybölöm.
Nagy, tiszta kortyokban fogom nyelni a vizet.
Mohón.
Kicsordul majd a szám sarkán, lecsöpög az államon, és csíkot húz a nyakamra. Mire a vállamra ér, már csak nedves folt lesz.
Oda kapok, szétkenem.
- Miért mindig a víz?
- Mert ott kezdődtem el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése