Éjszakai séta a kihalt tóparton.
Forró zuhany, meglepően erős vízsugárral.
Kifeküdt matrac, fájó derekú ébredés, lassan sem tudom magamat elfogadható minőségben összerakni.
A szakmai maximalizmusom csúszik ki a karjaimból, hiába suttogom utána halkan, vágyakozva, édesen, hogy ne menjen, maradjon még, kell nekem, akarom.
Lepereg róla, köddé válik, magamra hagy.
Úgy eszem, mint régen, mindent, háromszor egy nap. Feszül a hasam, fogható leszek, igazi test, pedig én tündér szeretnék lenni, átlátszó és csak félig igaz.
A Kékfrankosnak van a legszebb színe.
Nem, nem a bornak, hanem a palack nyakát ölelő kapszulának.
- Meglesz még ennek a böjtje!
- Nem érdekel, legalább megint csak szomjas leszek, éhes már nem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése