Ácsi!

Émelygek.

Szédelgek.

Tántorgok.

Pedig nem vagyok részeg. Kicsit sem. Színjózanul vagyok bizonytalan, színjózanul csuklom, színjózanul tágul hatalmasra a pupillám. Kapaszkodik bennem minden valamibe, ami forog, ami ránt magával újabb fordulókra, megpörget, cibál, képtelen lassítani, őrült táncba visz.

Föl sem kért! Neveletlen rohadék!!!

Ennek itt van vége. Meg kell állnom valahogy. Ki kell szállnom valahogy.

Mert ha öklendezni is kezdek, akkor dühös leszek.

Ha pedig a haragom fog kiömleni belőlem, akkor az vérvörös lesz és forró.

Ráfröccsen majd valakire, és olyan sebeket ejt, amik soha sem gyógyulnak.

- Nem akarok neked rosszat!
- Ja. Tudom. Fogd be!!!