Tisztán beszél. Érthetően.
Kicsit tenoros a hangja, de nem zavaró.
Mindent tud, mindent elmagyaráz, tanárosan, pontosan. Ha nem tetszik neki a válasz, visszakérdez. De valójában azt szereti, ha én kérdezek.
Ez így nagyon rendben van.
Tisztán beszél. Érthetően.
Minden szava éles.
Villannak a hangok az őszi fényben, ahogy kilépünk a kerékpárút mellé, pont ott, ahol soha nem tudom eldönteni, hogy melyik oldal a gyalogosoké, és attól félek, ezt a biciklisek sem igazán érzik. Kalandos egy szakasz ez, lassan beleég a lábamba, ahogy tempósan visz minket az igazság.
Vagy ez csak az én igazságom? Édesmindegy. Beleizzadok ebbe az igazságba, bárkié.
De nem vagyok büdös. Mindent elnyom a gondosan választott, édes és meleg illat. Ami csak nekem fontos, ő nem is érzi.
Ez így nagyon rendben van.
Tisztán beszél. Érthetően.
Nem akar bántani. Beburkol a magányába, lovagias, figyelmes, kedves, én pedig hálásan vacogok, még a fogam is összekoccan.
Nem érti. Mert érteni akarja.
Megitat, meg is etetne, de nem eszem. Nyelem a lónyálat, ami édes és tömény, hiába kívánok keserű, citromos, pezsgő és hideg kortyokat.
Csak annyira figyelek, hogy be tudjam tenni a kocsit oda, ahová befér, hogy ne felejtsem el elindítani a parkolást, hogy behajtsam a tükröket. Ez a droid üzemmód már elég ahhoz, hogy ne kezdjek el nevetni, ne kezdjek el sírni, ne kezdjek el semmi olyat, amit nem tudok majd abbahagyni.
Ez így nagyon rendben van.
Mert tisztán beszélek. Érthetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése