Fogom a fejemet.
Nehéz.
Nagy.
Babafej.
Próbálok rendet rakni benne. Mert én azt nagyon tudok. Pakolni.
Ha minden a helyén van, akkor megnyugszom, kiegyenesedem, rendesen veszek levegőt és azt gondolom, a rend az tisztaság, a tisztaság az erő, az erő pedig megvéd önmagamtól.
Így is van.
- Most már hosszú ujjú futópólók kellenek, és semmi rózsaszín, mert az van, akinek tetszik.
- Az őszi díszek fent vannak, az pipa. Na. Valami legalább a helyén van.
- Nem beszélgetünk két pohár bor után senkivel.
- Ha Bikavér, akkor beszélgetünk, mert az elég régi, hogy ápoltan és elegánsan legyünk pofátlanok.
- Vastagabb gatyában szabad csak négykézláb végignyalni a padlót, mert már megint sebes a térdem.
- Nem kapkodhatok a nyakamhoz folyton, hiába csupasz, elő kell kotorni a sálaimat, azok legalább szépek.
- Arra kell gondolni, hogy anyának mindig igaza van. Ez nagyon fontos.
- A tükröket kerülni kell, nem összetörni.
- Nem dobálunk puszikat, nem ölelgetünk senkit, az őszi tánc az egyet előre, kettőt hátra, és meg ne próbáld felcserélni, mert rohadtul átlátszó!!!
- A kocsi ablakait indulás előtt kell lepucolni, nem akkor, amikor már megérkeztem.
- Hülye voltam, mert nem tudtam már odáig lenni érte.
- Igen. Hülye vagy. Mert odáig vagy érte.
Pakolj már!!! Hogy az ég áldjon meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése