Bizalom

Dobálnak.

Kövekkel.

Mi van?

Hahó!!! 2019. van!

Vagy nem?

Gonosz, önző, kőkemény, kegyetlen és súlyos szavak puffannak a fejemtől egy ujjnyira, a lábamtól egy centire, a térdem mellett is. Mert mindig térdre esem. Ez van.

Válaszolok. 

Szépen, elegánsan, metsző iróniával, de az is úgy van csomagolva, hogy még a masni is vigyázban áll.

A stílus az ember.

Nem?

Hajlongok. Jobbra, balra.

Mint egy nyamvadt balett-táncos, csak hogy X lábam van, és megint takarni kell a pocakomat, és felborulok, ha valaki eltalál.

Dehogy borulok.

Bele fogok dögleni.

- Ki ne merd próbálni!

- Na... Csak egy kicsit! Elkaplak, nem lesz baj.

- Jó. De ha nem, akkor utána összekaparsz?

- Nem biztos.

- Utállak!

- Tudom. Én is szeretlek.