Ugye

Nagyon összeszedte magát. 

Fekete futónadrág, fekete póló, alig smink, de sok szempillaspirál, ha már nincsenek babaszempillák, mert nem lehet minden. Ugye.

Kétszer mosott fogat, és két kék cukrot is a szájába tömött, nehogy véletlenül érezni lehessen az éjszaka szagát rajta, amit olyan ütemesen élt túl a fürdőkád fölött öklendezve és a fürdőszoba szőnyegen félálomban, tizenöt perces precíz váltásokkal, hogy még most is a saját vállát veregetné nagyon büszkén, ha azt nem vágta volna be úgy a kád peremébe, hogy még a póló is fáj, ahogy rátapad. Ugye.

Az illat francia, túltolta, még a lakás falairól is csöpög, főleg akkor, amikor tárlatvezetést tart.

Ez itt az én fotelem, ebben alszom, mert nem ébreszt fel senki.

Ez itt az én párnám, de csak díszlet, mert a fejemet máshová teszem.

Ez itt az én ágyam, amiben nem alszom, hanem felébredek, ha az fekszik mellém, aki el tud ringatni.

Teljesen elengedte magát.

Fekete macskanadrág, fekete pólóblúz, csini cipő, a smink maradt, ami volt, nem kente el senki, elég ez így. Ugye.

Nem mosott fogat, mert nem evett, az éjszaka majd úgyis a gyomrába könyököl, és térdre kényszeríti a fürdőszobában. Ott találkozott a kegyelemmel is, nincs ezen mit szépíteni. Ugye.

Az illat még most is sok, behúzza azt, aki kint maradt.

Ki lakik itt? 

Hol a fotel, amiben aludni is lehetne?

Hol a párna, amibe az arcát gyűrte, és olyan könnyen szárad, hogy mindig nedves?

Hol van az ágy, és ki fekszik benne, amikor ő a fürdőszobában maradt?

A kádban fürödni kell.

A fotelben ülni.

Az ágyban aludni.

- Ugye?

- Mi van?!!!