Rendek

Az iroda zsúfolt, rendetlen, csupa oda nem illő tárgy van szanaszéjjel. Nem az ő irodája, de most itt ül, a poros padlót söpri a hosszú, fehér ruha. Amennyire elpakolhatott, megtette, anélkül, hogy belenyúlt volna más szemetébe. Mert itt van klíma, van függöny, van színes nyomtató. Ezek a dolgok pedig talán fontosabbak, mint a harmónia.

Nincsen benne egyensúly, megbillen, amikor papírt tömköd a gép szájába, és előkotorja a konnektort a lomok alól. Ki tud egyenesedni, a titkárság felől érkező hangokba kapaszkodik. Neki támasz kell, a notebooknak energia. Az az övé. Azon nincs maszat, ragyog, tükör a monitor, megigazíthatja a hajráfot a fején, amikor belenéz. Most ez tartja kordában a kóctömeget, mert a napszemüveg nem lenne elég, azt kint hagyta az ezüst kocsiban. Eszébe jut, hogy az autó saras. Le kell mosni, akkor is, ha össze fogja kenni az eső. Felírja? Nem írja. Mást ír. Szerződéseket.

Órákon keresztül mosolyog.

Órákon keresztül beszél.

Órákon keresztül irányítja az irodába lépők gondolatait és érzéseit ahhoz a döntéshez, amit korábban a szerződésekbe írt.

Száraz a szeme, nyilván a légkondicionáló miatt. Száraz a szája, mert elfelejtett inni. Száraz a haja, így többnek tűnik.

Roppan, koppan, súrlódik. Horzsolások lesznek a testén, apró, alattomos sebek, amik nagyon nehezen gyógyulnak, de a működését nem veszélyeztetik.

Rendet tesz.

A fény már majdnem elköszön az égtől, amikor nyílik a kapu. A kavicsok zörögnek, pedig olyan lassan teszi az ezüst kocsit a helyére, ahogy csak akkor lehet, ha az tiszta. Görbe a válla, amikor a lépcsők felé indul, mire leér, felegyenesedik. Nagy levegőt vesz a csendből. Hosszan fújja ki. A megérkezés lekapja róla, amit le lehet. Mindent lehet. Csak a hajráfot kell kibogozni a hajából. A mosógép fölötti polcra rakja, a napszemüveg mellé. Lemossa a a kezéről az iroda szárazságát, olajat fésül a hajába. Kócos marad. Tapogatózva nyúl a háta mögé, így is megtalálja, amit keresett. Hajráf, amikor megfogja, vékony, indákkal díszített arany korona, amikor elengedi. Nem maszatos a tükör, elfelejt belenézni, így lemarad az átváltozásról.

Végigsétál a lakáson, nem siet sehová. Félúton sötétkék törölközőbe csavarja magát, miniruhának sem elég, ami takarja, mégis sok az anyag. Szorosabbra húzza magán, hogy a bőrére olvadjon a törölköző illata. Nedves lesz tőle.

Az apró, alattomos, nehezen gyógyuló horzsolások lecsúsznak róla. Nincsenek sebek, nincs működés, nincsen veszély sem.

Rendben lesz.