Játszik vele a víz. A fülébe csobog, körbefogja, megnyalja a bokáját. Hiába kap utána, nem ér bele az ujja hegye sem. Visszahúzza a kezét, felemeli a fejét, büszke. Ő nyúlkáljon? Hogyisne! Ebben a pillanatban kapja fel egy hullám. Úsznia kell.
Játszik vele a tűz. Nem! Nem játszik. Ő a tűz. Nem tudja, hogy magával játszik.
Nyerni próbál, mindig veszít. A saját keze vigasztalja, de ez a simogatás megégeti a tenyerét.
Nyerni próbál, mindig veszít. A saját keze vigasztalja, de ez a simogatás megégeti a tenyerét.
Nincsen játékos kedvében. Apró lángok lobbannak a szemében, fény parázslik a bőre alatt, világít a teste. Így szebb. A hasa gömbölyű, az öle nyílik, beleremeg a combja. Forró a víz, ami belőle fakad. Áfium ízű, mégis gyógyít. Bent van. Az ajtót nyitva hagyta.
- Honnan fogod tudni?
- Babám, mit?
- Hogy szeret.
- Nem fogom tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése