Cseresznyét csak akkor lehet enni, ha képes vagy arra, hogy tőből tépd ki a szárát, hogy kettéroppantsd a fogaiddal, és a magját úgy köpd ki, hogy koppanjon. Közben már a kezedben lesz a következő gyümölcs, hogy megint érezd a szádban, ahogy az, ami gömbölyű, édes húsú, van leve, van színe és még az íze is pont olyan, amit éppen a nyelved akar, az mag nélkül, egy nyeléssel csúszik le mindjárt a torkodon.
Nem érdemes langyosra szopogatni. Ami borítja, hűvösen jó, akkor serceg, akkor szakad, akkor jutsz el a belsejébe, amiért érdemes volt ennyire mohón, ennyire durván, ennyire gyorsan végezni vele.
Mert cseresznyét csak így lehet enni.
Mert cseresznyét csak sokat lehet enni.
Mire abbahagyod, rég elteltél vele, de garantálom, hogy nyúlsz a következő szemért.
Nem lehet abbahagyni.
- És ha kukacos?
- Hm. Megint a szőlő kellene? Remek. Miért is ne? Dinnyeszezon van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése