Remegnek az inak.
Reszket bennem a ritmus.
Hallom a lüktetést.
A mozdulatok a szemem mögött cikáznak.
Kipirulok.
Egyre gyorsabban veszem a levegőt.
Minden sejtem felkészült.
Ott vibrálok a vonalon.
De.
De!
De!!!
Ma még nem mozdulok.
Majd akkor.
Csak akkor.
De akkor, akkor majd úgy, és majd annyira, hogy még az édes, fűszeres, meleg és veszélyes illatomból sem marad utánam egy leheletnyi sem.
Csak akkor.
De akkor, akkor majd úgy, és majd annyira, hogy még az édes, fűszeres, meleg és veszélyes illatomból sem marad utánam egy leheletnyi sem.
- Köd előtted, mi?
- Meg mögöttem.
- És ha rájön, hogy a ködbe bújtál?
- Akkor ő a szél.
- Cöcöcö...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése