Vodka Martini olajbogyóval. Rázva, nem keverve. Ma ez is belefér.
Ma minden belefér.
Mert ez a hét megmutatta, hogy ki is vagyok valójában.
Dehogy árulom el!
Minek?
Ami most van, az annyira sok, annyira idegen, annyira új és annyira természetes, hogy beszélni sem érdemes róla.
Pedig beszélni, na azt én tudok. Ez a szakmám. Ez vagyok én. Szavak, szavak, szavak. És a szavakkal nagyon kell vigyázni. De ezt már mintha mondtam volna. Nem is egyszer... Mindig magamat ismétlem.
Lehet mást?
Mosolygós ez a november. Sír közben, de ezzel sincs nagy baj. Éppenhogy kínos csak. Félre sem kell nézni, csak elkenni a könnyeket, hogy jobban látszódjon a valóság.
Tisztán, fényesen, egyszerűen, érthetően.
- Izé. Én nem értek most már semmit.
- Így jártál. Dolgozd fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése