???

Költői.
Mégis kérdezek.
De költő, nem leszek.
Ettől sem. Mástól sem.
Akkor sem, ha hallom, hogy rímes az első három mondat. Akkor sem, ha tudom, mi az időmérték, de csak félig égett cigaretta ízét érzem a számban az ecloga íze helyett. A szimultán pedig annyira sok, hogy az édes anyanyelvem a hasamig lóg tőle. De legalább nem a mellem ér odáig.

Kilököm magamból a kérdőjeleket, mint valami fura horgokat, hátha akad rájuk valami válasz. Ha nem, akkor meg pecáztam. Az állítólag hobbi.

Miért csendes a hajnal? Elvitte az ősz a madarak hangját is? Nem pittyennek, nem csipognak, nem énekelnek második jelentést, sőt az elsőt is megtartják maguknak. Mert a hideg, ami még itt sincs, beléjük fojtotta a dallamot. Attól tartok, hogy ha reggel ki akarok majd menni, mozdulatlan, jeges testeket kell az ajtóval félre löknöm, hogy legyen hová lépnem.

Miért akkor lesz valakiből harcos, erős, magabiztos férfi, amikor beleszagol a szélbe, és az már nem hozza a vágyott illatot? Amikor a szűkre dagadt szemek rezzenéstelen közönnyel nézik azt, akit egykor hatalmasra tágult tündérpillantás látott olyan halhatatlannak, akibe csak belehalni lehet. Miért akkor, amikor kiszáradt a tó? Miért akkor, amikor nincs kiért csatába menni? Amikor térdig vérben gázol a vízben edzett, és annyi lángot fúj, hogy a halottak a ruhájába kapaszkodnak, hogy ne tudjon tovább lépni.

Miért  termékeny a terméketlen?
Miért tehetetlen a tehetséges?
Miért értem a semmit, és miért nem tud senki sem kezdeni valamit a mindennel?
Miért van az, hogy a kérdőjel fordítva mondja azt, hogy SSSSSS, és a pont alatta zár, nem nyit?

- Miért kérdezel ennyit?
- Hogy ne halljam a csend válaszát.