A hálátlan

Mindent meg lehet szokni.

Hálás vagyok.

Ilyen tökéletesen vagyunk összerakva.

Hálás vagyok.

Precízen, pontosan, gondosan, nehogy valami komoly bajunk legyen akkor, ha egyébként nincsen semmi komoly bajunk.

Hálás vagyok.

De ha mégis lenne valami végzetes hiba, valami durva, javíthatatlan, akkor azt is meg lehet szokni. Csak a fájdalomcsillapítók mennyiségére, minőségére, és az adagolás ritmusára kell figyelni.

Hálás vagyok.

Mert mire van szükség ezen kívül?

Nem jut az eszembe.

Hálás vagyok.

Ami mégis az eszembe jut, az csupa olyasmi, ami máson múlik. Meg másokon.

Hálás vagyok.

Úgyhogy elmehet minden más a picsába.

Meg mindenki más is.

- Hálátlan vagy!!!
- Majd meghálálod.