Az Aare türkiz színű volt, nagyon tiszta, nagyon széles, ragyogó.
Hullámok nélkül, simán, nyugodtan ment a folyó arra, amerre a meder terelte. Ültem a parton és néztem, ahogy viszi az embereket. Sok embert, mégsem tűntek soknak. Valahol följebb csobbantak bele, nem láttam a bokroktól, hol, és valahol lejjebb jöttek ki belőle, nem láttam a fáktól, merre. Csak azt láttam, ahogy mozdulatlanul, a folyó karjaiba dőlve, valami ősi bizalommal hagyják, hogy tartsa őket, vigye őket a víz ereje.
Nyár volt, forró délután. Már meglátogattam a medvéket és a teret, aminek a mélyében arany kamrák hűsölnek a naptól izzadó kövek alatt, már lehettem lelkes turista meg figyelmes útitárs. Elfáradtam, fájt a térdem, izzadtan tapadt rám a ruha. Szomjas voltam, de megtaláltam a folyót, hogy a szemem igya a vizet, nyelje a megérkezést, vagy talán csak azért, hogy értsem végre, így is lehet. Ha hagyom.
Bele akartam merülni. Érezni, ahogy magába fogadja a testemet, sodor, és nem zavar ott sem az érintése, ahol még nem ért hozzám soha, senki, sehogy.
Mert ha az ölelésben csukott szemmel is meglátod a víz méltóságát, akkor biztonságban vagy.
- Fogadok, hogy nem volt nálad fürdőruha.
- Baba... Az igazság meztelen.
Hullámok nélkül, simán, nyugodtan ment a folyó arra, amerre a meder terelte. Ültem a parton és néztem, ahogy viszi az embereket. Sok embert, mégsem tűntek soknak. Valahol följebb csobbantak bele, nem láttam a bokroktól, hol, és valahol lejjebb jöttek ki belőle, nem láttam a fáktól, merre. Csak azt láttam, ahogy mozdulatlanul, a folyó karjaiba dőlve, valami ősi bizalommal hagyják, hogy tartsa őket, vigye őket a víz ereje.
Nyár volt, forró délután. Már meglátogattam a medvéket és a teret, aminek a mélyében arany kamrák hűsölnek a naptól izzadó kövek alatt, már lehettem lelkes turista meg figyelmes útitárs. Elfáradtam, fájt a térdem, izzadtan tapadt rám a ruha. Szomjas voltam, de megtaláltam a folyót, hogy a szemem igya a vizet, nyelje a megérkezést, vagy talán csak azért, hogy értsem végre, így is lehet. Ha hagyom.
Bele akartam merülni. Érezni, ahogy magába fogadja a testemet, sodor, és nem zavar ott sem az érintése, ahol még nem ért hozzám soha, senki, sehogy.
Mert ha az ölelésben csukott szemmel is meglátod a víz méltóságát, akkor biztonságban vagy.
- Fogadok, hogy nem volt nálad fürdőruha.
- Baba... Az igazság meztelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése