Beszélj hozzám!

Miről beszéljek?
Minden ugyanaz, ugyanolyan, és ugyanarról szól.
Dögunalom.

Leteszem a babát a sarokba.
Hatalmasra nyitott szemekkel bámul rám, nem pislog.
Belököm a tündért a tóba.
Fekete tulipánokat sír a víz, ahogy alábukik.
A nőt ott hagyom a tükör előtt, hátha egyszer felismeri saját magát.

Elalszom, hogy felébredjek végre.

- Beszélj hozzám!
- Nem.
- Miért nem?
- Mert veled akarok beszélni.