A rózsaujjú. Persze... Vasmarokkal!
Kirángat az ágyból. A takaró lecsúszik rólam, akkora a lendület, és megszédülök, ahogy a függőleges újratervezi az irányokat. Megemeli a derekamat, fölszisszen a tegnapi őrült edzés nyoma, de nem érdekli, úgy döntött, hogy indulok.
Jóvanna!!! Kicsit finomabban, ha kérhetem.
Nem kérhetem.
A kávéval együtt magamba iszom a madárcsicsergős, émelyítően édes hajnalt, és beleizzadok a nap gondolatába. Remélem, nem felejtettem el bekenni a hónaljamat olyan erős illattal, ami elfedi ennek az ébredésnek a szagát.
A narancslevet nem vizezem.
A bosszút sem forralom.
Inkább elképzelem, hogy milyen fejet vág majd holnap, amikor a rózsás ujjacskáival keresi a paplan alatt a kezemet, de csak az éjszakát találja, ami éles karmokkal mar fekete félholdakat a puha csuklójába.
Jóvanna!!! Kicsit finomabban, ha kérhetem.
Nem kérhetem.
A kávéval együtt magamba iszom a madárcsicsergős, émelyítően édes hajnalt, és beleizzadok a nap gondolatába. Remélem, nem felejtettem el bekenni a hónaljamat olyan erős illattal, ami elfedi ennek az ébredésnek a szagát.
A narancslevet nem vizezem.
A bosszút sem forralom.
Inkább elképzelem, hogy milyen fejet vág majd holnap, amikor a rózsás ujjacskáival keresi a paplan alatt a kezemet, de csak az éjszakát találja, ami éles karmokkal mar fekete félholdakat a puha csuklójába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése