Kidobom

Kérdezni szeretett, válaszolni nem.

A kérdések jók, ha vannak válaszok is, anélkül, valljuk be, semmit sem érnek.

Most is ott vannak a kérdések a szájában, a nyelve hegyén, ahogy mondani szokták. De nem akarja őket kimondani. Harapófogó? Még mit nem... Megsebezném, ha így húznám ki belőle. Sokkal finomabb módszerekhez szokott. Elkényeztették, mindig az volt, amit ő akart. Mindig az lesz, amit ő akar. Mert bármit megmagyaráz. Okos. Ebbe kapaszkodik, ha már szép nem lehet. Persze ez is csak azért van, mert így döntött. Punktum.

Ne vitatkozz vele, az teljesen felesleges. Imádja, ha valaki lapot oszt neki és játszhat. Nyerni fog, ide a rozsdás bökőt. Ja, az is éles. Nem kell.

Őszintén. Áruld már el! Miért pont ő? Miért nem más? Mi van benne? Mit tud? Mi az, ami megfogott?

Megkívántad?

Kell az egész? 

Vagy csak kiválogatod a legfinomabb részeket?

Megmelegítsem?

Hidegen is szereted?

Hogy tálaljam?

Elég ennyi? 

A maradékkal mi legyen?

Nem tanultad meg, hogy annyit szedj, amennyit megeszel?!

Semmi baj.

Kidobom.

Úgysem válaszolsz.