- Láttad már, amikor a pohárban annyi a víz, hogy ha még egy csepp belecsöppen, akkor púpos lesz a vízszint?
- Nem.
- Sejtettem.
- Mert nem érdekel a fizika.
- Engem sem.
Ragyog a túltöltött nap. Lefolyik a fény a szürke csíkos vászonról, és a málnával festett körmökön csúszik tovább a sötét falapokra.
Beszélek. Hallgat.
Beszél. Hallgatom.
Segít. Hagyom.
Szalad a lépcsőn. Felém, aztán el.
Maradni szeretne. Ezért elindul.
Nem kér semmit. Eszik és iszik.
Minden érintése elkezdődik. Így azonnal véget ér.
Leengedem a pajzsomat.
Nincs nála kard.
- Kicsordulok, vagy még belém férsz?
- Ha benned leszek, megtudod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése