Bekaphatod

Az elvégzett munka öröme csúnyán cserben hagyott.

Pedig tempóztam, nem is bíztam benne, hogy eléggé, de amikor koppantam a falon, és nem kellett a víz alatt megint fordulni, megint elrúgni magamat, hogy a lendület elég legyen a következő lélegzetig, csak pislogtam, hogy vége. Azt ennyi. Se taps, se konfetti, se pezsgő.

Már ez sem jár?

Hol a jó nyavalyában van az örömöm?!

Ki lopta el?

Hozza már vissza!!!

Légyszi, légyszi...

Mert holnap megint a fájdalmat választom.

Aztán bekaphatja az öröm!

Mondjuk az öklét, ha befér a szájába.

- Jól vagy?

- Remekül!

  Bekaphatod te is...