Szép sebek

Gyulladt égésnyomok az arcon.

A szépség egy szánalmas paradoxon.

Vagy oximoron?

A sebek, amik a hibákat kellene, hogy korrigálják, akkor most mit is jelentenek?

Nekem annyit, hogy ott vannak, és a kezem folyton feléjük nyúl, az ujjaim érezni akarják a rücskös, bizonytalan felületet, kitapintani a láthatatlant, azt, ami már nincs is ott, azt, amit elveszítettem, hogy megkapjam a gyógyulást.

A fájdalom annyira lényegtelen, annyira potom ár, hogy amikor az ölemből a földre csúszik, még bele is rúgok egyet, hogy érezze, hogy érzem.

- A szája tökéletes. Stabil az arckontúr. De a "szomorú-ráncokat" már látom, és az orr vonalánál vissza kell tölteni pár évet. A homlok és a "haragos-ráncok" még várhatnak, hogy ne egyszerre legyen minden más.

- Ön most udvarol?

- Dehogy! Ez a munkám.

- Világos. Ön ért a babákhoz.
- Belevágunk?
- Amíg szép...