Botladozom a szárnyamban vagy vonszolom magam után. Rohadt nagy ám. Toporgok a tükör előtt. Forgok, nézem jobbról, nézem balról, sámlira állok, leguggolok, kihúzom magamat, összegörnyedek. Hagyom az egészet a francba. Begyömöszölöm a ruhám alá, torz leszek. Ráfésülöm a hajamat, fura leszek. Letépem, kurvára fáj. Visszanő a genya. Kitárom, leverek vele mindent. Ultra gáz. Ez így nem mehet tovább! Megtanulom viselni. Edzek. Megtanulom használni. Gyakorlok. Megtanulom elfogadni. Pszichológushoz járok. Sokkal okosabb, mint én, de ő is csak pislog. Legalább egyedi a terápia. Éjszaka repkedek azért kicsit, az elég klassz. Persze, ha landoláskor beleakadok valami sunyi fába, úgy szitkozódom, hogy bármelyik kocsis megirigyelné a repertoáromat. Nem tudom, mire vagyok képes. Ez a gebasz. Esküszöm, szoktam rajta gondolkozni. De ez nagyon fárasztó. Talán találnom kellene valakit, aki tudja. Megyek, megkeresem. Izé, nem megyek. Repülök. Ha mákom van, ott ücsörög valamelyik hegy tetején a szárnyába burkolózva. Neki tuti, hogy jól áll...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése