Méregzöld a létezés.
Ronda.
Tele van azzal az akarattal, ami kizárólag élni akar. Sötét, erős, tömény. Ha éhesen kanalazom, az államra csöppen, gusztustalan, mocskos, igazi.
A fokhagyma szaga uralja a világot, összefut a nyál a számban. Dugig leszek vele, megvéd a többértelműségtől.
Spenótszínű tavon ringatózik a csónakom. Sárkányok lapulnak az alján, ők is zöldek. A bokámba mélyesztik a fogukat. Édes a vérem, azt szívják. Nem zavarja őket, hogy mérgező vagyok.
A kezem a hullámokat csapkodja, rám fröccsennek. Összekeverem magammal a habokat.
Türkiz lesz belőlünk.
Az sem szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése