Ha gombostűre tűzted a pillangót, eszedbe jut a hernyó?
Akibe egykor még a tündér is beleszédült, most engedelmes társa a hétköznapinak. Gyógyteát kortyolgat, leszokik a cigiről, szelíden mosolyog, ha készül a családi szelfi, és szégyenlősen az asztal alá rejti a telefonját, amikor véletlenül az orrom előtt érkezik az üzenet. Diszkréten elfordulok, és rákacsintok a fotelban ücsörgő elhagyott mesémre. Unatkozik, játékosan felém rúgja a talpa alatt összegyűlt vizet, amit a szőnyeg sem tudott meginni. A bokáját villogtatja, térd fölé húzza a szoknyáját, fintorog, magát parodizálja, ami annyira jól sikerül, hogy elgondolkozom egy pillanatra azon, hogy a volt főszereplőmnek mellékszerepet sem adok többé. Tetszik ez a gondolat.
Állig cipzározott pufimellényben csücsül a kanapén. Flódnit eszik, a rétegeket gondosan szétszedi, előbb az alma, aztán a mák, végül a dió. Gyerekes dolog. Együtt jók az ízek. Égni fog a gyomra, ülve alszik majd, és a sztreccsnadrág pattanásig feszül a hurkákon, amiket a derekára növesztett az androgün működés. Amikor eltelik az édessel, feltápászkodik és megáll a vitrin előtt. A fölső polcon ül a baba. Egy darabig nézik egymást, aztán a baba mosolyogva becsukja a szemét.
Elmosom a tányért, ahogy szoktam. Szavakkal öblítem le a napot, ahogy mindig. Vizes a hajam, de már nem csöpög, megszárad, ahogy kell. Sötét a telefon kijelzője, ahogy vártam. Minden rendben van.
Ha eltapostad a hernyót, eszedbe jut a pillangó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése