Szürke az ég arca.
Porzik a fény rajta.
Okker levelekre potyognak a könnyei.
Dagasztom a nyugalmat, mint macska a párnát. Hogy levegősebb legyen, rugalmas, sima tészta. Kalácsot fonok belőle, aranyra sütöm, vajjal kenegetem, mézet csurgatok rá. Meg sem kóstolom, inkább addig nézem, amíg eltelek vele.
Dorombol az elégedettség.
Foszlik a várakozás.
Édes illatok töltik ki a hiányt.
Nem szűkölködöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése