Boros blogban nem illik írni arról, mit iszik az ember, ha nem bort. Mert ha bor, akkor Dula, ebben azért maximálisan illedelmes vagyok.
De én ma kicsit sem tudok csinos, rendezett, besimuló, jólfésült, megrajzolt, úgy egyáltalán elfogadható, érthető és elviselhető lenni. Nem. Ma én megyek, ahová nem kell, teszem, ami nem dolgom, érzem, amit tilos lenne éreznem, gondolom, amire még gondolnom sem lenne szabad.
Ma én pofátlanul és gátlástalanul, rezzenéstelen arccal verem ki a biztosítékot, mert egy igen jónevű keserűlikőrt iszom. Szódával, naranccsal, nem sok jéggel, de az csak a szemétláda jégkészítő vacak miatt van a hűtőben, aminek letört a tekerője, és nem köpködi nekem azt, amit kellene, ha odacsapom a mosogató medencéjéhez, akkor sem, hogy esne bele a bánatos fene.
A végeredmény akkor is kell. Mert édes és keserű, nem méz (bocs Polański), nem sok, nem erős, oltja a szomjúságot ebben az augusztus végi rekkenésben, bontja a fáradtságot a hét közepén, segít óvatosan magam mögé tenni ezt a napot, és biztosan lesznek még súlyosabb következményei, amire most éppen nagy ívben teszek.
Nah, ezt is bevallottam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése