Sav

A torkomig csap. Savas. Mar.

Hallom. Persze! Mondd!!! Kérlek, mondd... Abba ne hagyd!

Hagy forduljon vissza minden. Az, amit nem veszek be. Amit nem bírok, ami nem való nekem. 

Térdre esem. Várom, hogy ne nekem kelljen megmondani, mikor. Hogy ne én diktáljam a tempót. Hogy ne én döntsek. Hogy bármit teszek is ellene, jöjjön. Hogy kijöjjön. Kiöklendezzem!

Magamat.

Undorító.

Amikor enyhülnek a lökések, amikor enyhül a kényszer, amikor megtisztul a gyomrom, amikor üres leszek, akkor nem fogok enni többé, nem fogok írni sem többé. 

Belekapaszkodom a hideg perembe. Hálás vagyok, hogy van. Fehérek lesznek az inak, a bütykök, az izületek, a csontok. Úgy szorítom azt, ami tart.

Nagyon jó.