Emlékszel?
Sütött a nap. A teraszra folyt a fénye, olyan szépek lettünk tőle, hogy belénk szeretett a nyár. Előre engedtél az ajtóban, de nem csak azért, mert így udvarias, hanem azért, hogy lásd, hogyan lépek, amikor nem feléd visz a lábam, hanem hozzád.
Emlékszel?
Szakadt az eső. A szőnyeg annyira elázott, hogy ha kimentünk volna, elmerülünk a vízben, és a terasz alatt fulladunk bele egymásba. Én előbb, de nem csak azért, mert kisebb a tüdőm, hanem azért, hogy lásd, amikor nem a karodba kapaszkodom, hanem beléd.
Emlékszel?
Elfelejtettük, hogyan sütött a nap. Elfelejtettük, hogyan szakadt az eső. Elfelejtettünk mindent, és nem csak azért, hogy legyen hely a teraszon az új emlékeknek, hanem azért, hogy eszünkbe jusson, mit fogunk még elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése