Hajolj fölém!
Bátran. Csak egy kis tócsa vagyok. De tiszta a vizem. Minden mocsok lent van, nem kavarom föl, mert a tükröd akarok lenni.
Látod? Látod bennem magadat? Ugye... Már párás a tekinteted ettől a vonzástól. Nézed az arcodat, nézed a hajadat, nézed a karodat, megfordulsz félig, hogy a válladnak is legyen tartása. Minden olyan, amilyen kell, hogy legyen. Tökéletes.
Belém feledkezel. Közel lépsz. Az ajkad már majdnem megérint. Képtelen vagy ellenállni a vágynak, ami felém húz. Belém meríted magadat, hogy találkozhass a saját szépségeddel.
Átléped a határt.
Összezavarodom, felkavarodom, minden, ami vagyok, mozdul, feléd áramlik. Homokszemek tapadnak a gyönyörű szádra, karcolják a torkodat. Köhögve nyeled félre a kortyot. Visszahőkölsz, hátra tántorodsz, menekülsz.
Apró cseppekben zuhanok önmagamba. Kacag a víz. A nevetés utolér, a füledet csiklandozza. Odakapsz, magadat sebzed meg.
Én maradok. Pocsolya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése