Na, ez az!
Ez most az, ami annyira nehezen megy, hogy ökölbe szorulok.
De.
De!!!
Menni fog.
Mert annyira érzem, annyira világosan látom, annyira keményen nyomja a combomat, a nyakamat, a hasamat, a hátamat és tulajdonképpen mindenemet a felismerés, hogy nem kellek, nem hiányzom, nem vagyok érdekes, fontos, lényeges és szükséges, hogy ez kiprésel belőlem minden szót.
Megnémulok.
Feltartott hüvelykujjal jelzem, hogy megvagyok.
Mert ennyi jut.
Mert ennyi jár.
Nem a szám.
- És mi lesz azokkal a szavakkal, amiket nem mondasz ki?
- Lenyelem őket.
- Meg fogsz fulladni.
- És?!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése