Ugye babám?

A víz és a fény összetartozik.

A víz átengedi magán a fényt. Befogadja, magába húzza, meglágyítja, oldja, bár nem kémiai reakcióban, ugyan már, nem. És ha a víz alatt fürdik a fény, akkor minden olyan lesz, amilyen lenni akar. Szép. Mert azt érzem, minden szép akar lenni, akkor is, ha ezt bevallani annyira fáj. Főleg annak, ami csúnya.

Főleg annak, aki csúnya.

Ugye babám?

A víz és a fény összeilleszthetetlen.

A víz visszaveri a fényt. Nem engedi, hogy belé hatoljon. Hogy belemerüljön teljesen. Tükröt tart neki, és a ragyogását visszaveri a saját képe, megtörik és menekül, nem maradhat egyben, nem maradhat ép, millió sugárra robbanva szóródik szerteszét.

Pedig. Pedig akkor lesz az ereje is milliószor nagyobb.

Akkor fog vakítani, akkor teszi a legtöbbet, mert legyőzi a vízzel együtt a sötétséget.

Végleg és teljesen.

De fogalma sincs róla.

Ugye babám?

- Te vagy a víz.

-Tudom. Mondtad.

- Én vagyok a fény.

- Tudod. Mondtam.