Hm?

Hogyan lehetne megújulni?

Már lefutottam, ami megvédett a világtól.

Már levágtam, ami a szemembe lógott.

Már kék is volt a körmöm. Kétszer. A hidegtől, a lakktól.

Mi van? Kék?!!!

Már kedves is vagyok.

Kicsit kedves...

Még mit lehetne?

Kell egyáltalán bármit?

Vagy most kezdjek el gesztenyepürét tömni magamba, megnöveszteni a hajamat aztán összefogni előnytelen lófarokba, hagyjam a körmöst a bánatba, húsig vágott természetességgel villogjak, és közben üssenek a szavaim akkorát, hogy aki az útjukba téved, annak lobogjon mindene?

Hm...

Mert akkor minden varázsütésre a helyére kattanna?

Nem szeretne, aki szeret, de szeretne, aki nem?

Kipirulna az arcom, és felszívná a köd a szemem alatt sötétlő fáradtságot?

Elhinném megint, hogy van út, igazság és élet?

Hm?

Hm?

Hm?!!!

- Baba!

- Ne babázz itt nekem, mert...

- Mert?

- Fogd be!