Számonkérés

Ne kérj engem számon!

Meg ne próbáld!!!

Mert teszem a dolgomat.

Azt is, amihez értek.

Azt is, amiről lövésem sincs.

Azt is, amit nem is kérsz, nem is vársz, nem is akarsz.

Azt csinálom a legjobban.

Egyébként.

És amikor elfáradok, akkor beindítom a dübörgést a fülemben, a ritmust, ami az agyamban lüktet, az őrületet, amihez senkinek sincs semmi köze.

Csak az Istennek.

Neki...

Tudod miért neki?

Mert csak neki tartozom számadással.

Azért!

- Gyere!

- Hová?

- Ide.

- Minek?

- Hogy az ölembe vegyelek.

- Nem vagyok baba!!!

- Nem hát! Na gyere, babám...