Leszorítom.
Minden erőmmel.
De újra és újra kicsap belőlem, rám tekeredik, lefogja a tápászkodó méltóságot, és megint ordítok kínomban, tombol a haragom, remegek, vergődöm, csapkodok vakon, feleslegesen.
De.
Nem adom fel.
Amikor elfárad, amikor megpihen az, aminek semmi értelme, az, amit érzek, akkor megint próbálok méltó lenni ahhoz, amit gondolok.
Leszorítom.
Minden erőmmel.
- Rossz a taktika.
- ?...
- Ha magadhoz emelnéd, akkor győznéd le.
- Oh. Értem. Meglepném.
- Dehogy. Magadat lepnéd meg vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése