Le kell vetkőzni. Először a ruhákat. Mindet. Nem maradhat egy nyamvadt rongy sem a testen. A hibák hozzá tartoznak az egészhez. A szag is. Azonosítja a lényeget. Viszont van még mit tenni. Levágni a hajat, letörölni az érzéseket, bevarrni a szájat, betömni a fület, bekötni a szemet. Csupaszon, illusztráció nélkül, süketen, vakon, némán, mozdulatlanul kell viselni a kiszolgáltatottságot. Hogy kizárólag a gondolat tartsa a lelket.
Ezt csak így lehet.
A szavak majd jönnek. Kezdetben pislákolva, egyre forróbban, aztán olyan hőfokon lángolva, hogy mire bárki elolvashatná, hamuvá ég a mondható.
Vannak műfaji kritériumok!!!
Szólj, ha megírtad.
Belemártom az ujjamat.
A szádra simítom.
Hogy másba csókolhasd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése