2020. december 22.

Grádicsok

A nagyszoba egyik fala könyvekből volt kirakva.
Egyre feljebb és feljebb kapaszkodtam, mert magasan volt, ami nekem kellett, asztalra szék, székre sámli, így épült a torony, hogy a címeket legalább lássam. Bár nem sokat segített például az, hogy Nyúlcipő, A római lány, Alexandriai négyes, abban, hogy tudjam, mennyit ér a zsákmány, ami az ágyam alá került a zseblámpa mellé. Villanyoltás után derült ki csak, hogy elég-e nekem, amit szereztem, hogy érdemes volt-e kockáztatni a lebukást minden értelemben. Ma sem tudom. De akkor, ott, tizenkét évem minden kíváncsiságával látni akartam, milyen történet lapul a könyvekben, milyen a világ, amit nem ismerek, milyen a világ, ami vár. 
Amikor a porszívó kihúzta a fényre az ágyam alatt csobogó titkos forrást, az anyám lábára ömlött.
Megtanultam, hogy mi az, amit nem szabad.
Nem mondta, miért.

A nagyszoba egyik fala könyvekből volt kirakva.
Szemmagasságban voltak a legszebb gerincek, vastagok, színesek, nyújtózni sem kellett utánuk. Kihúzni is nehéz volt, cipelni is nehéz volt, lapozni is nehéz volt azokat az albumokat. Néztem a cédrust és a hidakat, az egymásba fonódó zebrákat és a tavirózsákat, elfelejtettem olvasni, nem érdekelt a történet, a mese a képbe volt írva, betűk nélkül suttogott érthetetlen szavakat. Az intarziás asztalra rásütött a nap, a parketta vízben úszott, a szék volt a csónak, apám ringatta, nem a hullámok.
Megtanultam, hogy mi az, amit szabad.
Nem mondta, miért.

A nagyszoba egyik fala könyvekből volt kirakva.
Alul volt a helye, megtaláltam. Leültem a földre, a hátamat a falnak támasztottam, ölbe vettem, kinyitottam. Minden oldal más, mégis ugyanaz. Tudtam, mégis kerestem. A keresztet kerestem, a kereszten a testet kerestem, a testet az anya karjában kerestem, a fájdalmat pedig nem kellett keresnem. Az belém folyt, lassan emelkedett, színültig töltött, és az arcomra csordult a szememből. Pietà, pietà, pietà. Ezt olvastam minden kép alatt.
Megtanultam, hogy mi az, amitől én leszek szabad.
De azóta sem mondta, senki sem mondta, hogy miért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése