Magamhoz beszélek, mert így lehetek gátlástalanul őszinte.
Magamhoz beszélek, mert így nem érdekes, ha valami véres, sebes, ronda vagy torz.
És ez a "valami", ez nyilván én vagyok.
Magamhoz beszélek, mert magamban bízom legkevésbé, mert a támaszaim kívül vannak, és ha borulok, dőlök, imbolygok, akkor keresem azt, aki elkap, aki megfog és meg is tart, de úgy keresem, hogy közben nem is hiszem, hogy létezhet ilyen.
Aki elkap.
Megfog.
És meg is tart.
Közben tudom. Tudom!
Hogy a biztonság, az nem kint van.
Bent kellene lennie.
Magamhoz beszélek, mert így nem érdekes, ha valami véres, sebes, ronda vagy torz.
És ez a "valami", ez nyilván én vagyok.
Magamhoz beszélek, mert magamban bízom legkevésbé, mert a támaszaim kívül vannak, és ha borulok, dőlök, imbolygok, akkor keresem azt, aki elkap, aki megfog és meg is tart, de úgy keresem, hogy közben nem is hiszem, hogy létezhet ilyen.
Aki elkap.
Megfog.
És meg is tart.
Közben tudom. Tudom!
Hogy a biztonság, az nem kint van.
Bent kellene lennie.
Így ez borítékolható magány.
Uram!
Ne haragudj rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése