Csillagom

Egri Csillag. Nem, nem Gárdonyi. Ő többes számban írta. Ez a Csillag a Bikavér női párja, csak a névválasztási hacacáré úgy sikerült, ahogy az állatkertekben meghirdetett újszülött cukiságok közönségszavazása, véleményesen. Mert azért valljuk be őszintén, ez a név nagyon egri, nagyon elcsépelt és főleg fantáziátlan. De ez van, egri leány vagyok, öntöm a szurkot arra, aki beszól bármire, ami egri, meg arra is, aki be akarja venni a várost. Persze mindezt csak akkor, ha kifizettem a várbelépőt szépen, fegyelmezetten, és el bírom az üstöt cipelni a falig méltóságomat megőrizve.

Ma kezdődik a Csillag-fesztivál. Még szép, hogy az egri várban, de nyugodtan be lehet közelíteni, nem leszek ott sem üsttel, sem anélkül. Ami viszont garantáltan ott lesz, az a mi Csillagunk. Óhatatlanul megszólal bennem már most az ominózus népdal a ragyogó és utat mutató égitestekről, és most, hogy ezt megemlítettem, már az engem olvasók nagy része is halkan dúdol… De ez a bor nekem nem lokálpatrióta, nem pántlikás, nem Bikavér menyecske. Ennek a bornak teste van, nagyon komolyan hozza a szőlőt, kecses üvegén parfümlegendára kacsint a címke. Trendi lehetne éppenséggel, de én örülnék, ha elkerülné a túlzott népszerűség. Mert a divatos dolgok egyszer biztosan átkerülnek a felejtős polcra, és várhatják, amíg utoléri őket a retroláz. Az Egri Csillag legyen brend! Ez a Csillag pedig legyen a miénk! Felismerhető, különleges és személyes.