2014. május 25.

Nem igaz!



Nem igaz, hogy ebben az őrült, mindent felforgató, leromboló és átíró világban nincsenek kapaszkodók. Nem igaz, hogy nem lehet értéket menteni, szokásokat tartani, ragaszkodni ahhoz, ami kortól, nemtől, vallási vagy politikai nézetektől függetlenül valós és tartós. Nem lehet igaz...
Vakon tapogatózom, pedig látok, nem értek sok mindent, pedig értelmes lény vagyok. Hangzavar, indulat és ordibálás mossa el a tiszta hangokat, bár süket lennék, de az sem vagyok.
Hazaérek, koppan a kulcscsomó a pulton. A ruha a vállfán nyújtózik, a lábam a papucsban. Sasszé a konyhába, puha konyharuha dédelgeti a poharat és már csordul bíbor korty bíbor korty után lassan, hogy a szemem se maradjon szomjas. Nem kell sok, csak megtelik a szám ízekkel, az orrom illatokkal. Minden érzékemmel érzem, hogy itthon vagyok, hogy a bor még mindig bor, hogy én még mindig értem és érzem a lényeget, önmagam vagyok, nem tompultam el, nem nyomja el az élményt az őrült világ, ami ott kint hömpölyög.
A bor igaz. Az, ami volt, az is marad. Magába szívja a napot, a szelet, a földet és a csillagokat. Meghálálja a törődést, a munkát, a verejtéket és nem áll bosszút kétségekért, keserűségért és hamis ábrándokért. Minőségért minőséget ad. Hűségért hűséget, biztonságért, biztonságot. Nekem pedig ez kell.
Talán nem csak nekem. Bárkinek. Mindenkinek.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése