Ki az igazi? Aki profin löki ki a szakszavak
precízen megfont hálóját? Aki magába szívta a legtöbb fajta jellemzőit, utána
olvasott, rá sem kell néznie a palackra, bele sem kell szagolnia a pohárba,
szájába sem kell vennie bort, már betárazta a lehetséges változatokat a
verbális minősítésre, csak meghúzza a ravaszt és megsemmisülve omlik össze a
publikum, esetleg a hátsó sorokból suttoghat bátortalanul az amatőr, hogy,
tessék mondani, mi a bánat az, hogy hosszú a bor? Vagy valami hasonló
botorságot. És naná, hogy az fogja a leghangosabban leciccegni, akinek éppúgy
fogalma sincs arról, hogy a hosszúság jelen esetben nem hagyományos
mértékegység, legalábbis nem centiket mér.
Ennyire igazi bárki lehet. Három-négy cikk,
kettő borbemutató, hetente egy boros műsor a "zöldséges" csatornán és
garantált a látvány-borszaki.
De hogy legyen igazi az, aki tudja, hogy nem
ért a borhoz? Mert ő csak szereti, kóstolja, issza, nézegeti, gyönyörködik,
élvezi, vagy gondolkodás nélkül kiönti. Aki először csak annyit tud kinyögni,
hogy ízlik, vagy nem ízlik. Ő nem igazi?
Fel a fejjel és elő a pohárral nem igaziak!
Mondjátok, amit láttok, amit éreztek, amit gondoltok! Ha már nincs a szakma a
zsebetekben, legyen a bor a lényeg! Vannak szavak a színekre, vannak szavak
illatra, zamatra. Asszociáljunk merészen, kapcsoljunk össze mindent, ami
kiverheti a biztosítékot, legyen a kóstolás is mese. Márpedig minden jó mesében
megtörténhet a lehetetlen, a varázslat és a csoda. Mert a bor is olyan, mint a
szöveg. Nem mindegy ki issza, mikor issza, hogyan és mivel. A befogadás konkrét
és egyedi, az élmény is csak az lehet, és az is, ahogy elmondhatóvá válik.
Aztán emeljünk kalapot az igazi borkritikusok
előtt, akik tudják, hogy a szakma az alap, de hiteles csak akkor lehet a
vélemény, ha klisék nélkül, valódi találkozásból születik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése