Az egy az mindig páratlan. Az egy, az mindig az első. Egyedülálló, egyszeri, egyedi. De holnap elkezdődik a kettő. Ha a kettő több, mint az egy, márpedig miért ne lenne több, akkor, amit elvitt az egy, azt vajon duplán hozza vissza? És ha az egy nem vitt el semmit, hanem adott, akkor mi történik? Egyensúlyba kerül minden a kettőtől, ami páros, szimmetrikus, stabil, osztható az eggyel, meg önmagával is? Vagy csak kettőt látok, és nem merek már háromig sem jutni, inkább fellököm a gömbölyű nyolcat, azt a legkönnyebb borítani, hogy eljussak a végtelenig, amitől bepánikolok, és azt bizonygatom magamnak, hogy az egy után is egy jön, ha eltalálom végre azt a számrendszert, ami nem ért félre.
De az majd csak holnapután lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése