2021. október 3.

A vadak húsa

Az egyik rám vadászott, eltalált, megsebzett, de nem estem össze. Felé fordultam, és könnyeket csókoltam a szájába. Lecsorgott a torkán a fájdalom, amit nekem okozott, nem akarta lenyelni, fuldokolva vergődött az ölelésemben, én pedig megvártam, amíg elfogy az utolsó korty levegő is a tüdejéből, és a lábaimhoz omlik. Átléptem rajta, és letöröltem a ruhám ujjával az érintését az arcomról.
Az egyik rám vadászott, a másik táncba rántott, jól pörgetett. Érezte a ritmust, vezette a mozdulatot, de nem figyelt eléggé arra, hogy mindig a szemembe nézzen. Csak egy pillantás ment félre, talán magát nézte a falakat borító tükörben, talán a mellettünk ringatózó idegen nőn akadt meg a tekintete, nem számít már. Kiestem az ütemből, kiestem a zenéből, magatehetetlenül zuhantam, a nevét kiáltottam, hátha elkap, de nem hallotta a hangomat, süket volt, mint a föld, amire érkeztem.
Az egyik rám vadászott, a másik táncba rántott, a következő megkapott. Meglepődtem az engedékenységemen, de a borra fogtam, amit nekem töltött. A nagytestű, gyümölcsös, nehéz és drága ital felforralta a véremet, beleszédültem a minőségbe, hagytam, hogy odaadó legyek, engedelmes, simulékony, hajlékony, édes és lágy. A fekete blúz alól kivillant a fehér csupasz tisztasága, és a vörös cseppek olyan pazar fényjátékot festettek rám, hogy királynőnek képzeltem magam, és egy pillanatra el is hittem, hogy az vagyok. Aztán elkalandozott a figyelmem, kinéztem a zöldbe, a fák visszanéztek rám, zavarba jöttem, kijózanított a szégyen, ráébredtem, hogy nincs palota, nincs korona, csak a másnap keményen lendített ütése, ami az arcomon csattan.
Az egyik bamba tehenet lő végül a nemes suta helyett, aminek marhára rágós lesz a húsa.
A másik felkéri az idegen nőt, de a lábára tapos, mert engem keres a tükörben.
A következő sötét szobában kínálja már a borát, de fények nélkül csak a részeg szajha jut neki.
 
A vadak húsát hosszan érlelem, vörösborban pácolom, kék és piros bogyókkal szórom meg, hogy ha omlik az erejük a számban, roppanjon valami a fogam alatt. Friss vizet öntök a poharamba, szomjas leszek a tánc után, amibe a figyelmes csendem visz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése