Fussunk neki együtt! De lassan, úgy, mintha víz alatt kellene lendülni. Amikor van ellenállás, de olyan, ami tulajdonképpen tart, ölel, mindenhol megérint, teljesen körülvesz. Akkor az eldöntött mozdulat és a célba érkezés között esetleg van idő gondolkozni. Légbuborékok folynak ki a szánkból, nem szavak. Hangtalanul pattannak szét, nem bántanak senkit. A hajunkat egyenesre fésülik a hullámok, hátra fogják, aztán vissza söprik, sötétebbre festik, mint amilyen valójában, szárazon. Okafogyott lesz a frizura-kérdés, lehet minden a helyén anélkül, hogy elromlana, hiszen folyik, omlik, csúszik, beterít, simul, eltakar. Nem kell vele semmit sem kezdeni, csak hagyni, hogy legyen az, ami. Minden más a víz alatt. Minden megfontolt, minden elegáns, minden kecses, könnyű, mert a test magától emelkedik, nem kell izmozni, erőlködni, izzadni, feszülni. Szép ez a futás. Szép az akarat. Szép lesz a megérkezés is, mert belelöki majd az áramlat a végét a kezdetbe. Ha elfogy a levegőnk, az lesz a legszebb.
Ne ficánkolj!!!
Én itt lakom.
Te vendég vagy.
Csináljuk rendesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése