Volt egy blogom. Eltűnt, felszívódott,
elmerült a virtuális tér hullámaiban. Sirassam? Minek. A szavak erősek, és
összetartanak bármit és bárkit, ha elhiszi, de a valódi kötőanyag a szavakat
teremtő gondolat. Jó kis mentőöv, majd kapaszkodom ebbe. Ami évekkel ezelőtt elindította
ezt az egészet, az ma is előásható, leporolható. Tulajdonképpen imádok
takarítani, a mániám itt is működhet.
Nézzük mi az, ami most is van, ami ihletet adhat, ami
segít mondatokat kötögetni, szöveget hurkolni, bár a kézimunkát nagymamakoromra
halasztottam, ahogy annyi mindent mást is. Van bor. Van étel is. Család, ami
lelkesít, kiborít, felháborít és elborít. Én is megvagyok. Paragrafusokba
fulladok nap mint nap, dirigálok, tanítok és tanítanak engem is. Van szemem,
látom a színeket, van nyelvem, érzem az ízeket. Kritikus megjegyzésekért még
sosem küldtek a szomszédba. Szóval mondom tovább a magamét. Persze Borisan
borosan. Akit érdekel, aki még emlékszik, és az is, aki még sosem járt a
szövegeimben, csüccsenjen le, töltsön magának egy pohár bort, fogja rendesen a
poharat a száránál és olvasson!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése