A siker nem feltétlenül az, amikor aranyérem
kerül a palack nyakára. Még akkor sem, ha a boraikra igencsak kényesen ügyelő
franciák adnak 10 év után ugyannak a bikavérnek ilyen elismerést. Még akkor
sem, ha a hét évvel fiatalabb tesó is ugyanezt kapja. Ez öröm és büszkeség. Apa füle pirosodik, az öcsikém vigyorog, anyuci telefonál. Ünnepelünk, koccintunk,
naná, hogy pezsgővel, nem borral.
De a siker, az igazi siker az ott van, ahol
fogják a hegybíró borát, felbontják, kitöltik, megforgatják a pohárban,
gyönyörködnek a színében, és ha megkóstolták, kérnek még belőle. A többi az egy
jókedvű fityisz a szakmának, remény az üzleti eredményekre, önigazolás annak a
borásznak, aki a minőség megszállottja, nem az aktuális trendeké.
Az oklevelek majd keretet és helyet kapnak. Annyira
szeretném, ha egyszer díszes rámába kerülhetne azoknak az elégedettsége, akik
ezeket a borokat isszák. Vicces, valódi és értékes tabló lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése