Sárga a szeme. Nem merném azt mondani, hogy macska, nagyobb az, ami a tekintetében van, veszélyesebb, komolyabb. Engedelmesre bűvöli a bizonytalant. Azon gondolkozom, hogy biztos vagyok-e.
Erdőt sóhajt az illat, szeles lombok simogatnak.
A helyzet a hasamban értelmeződik. Fortyog, tiltakozik, ellenáll a gyomrom, de végül emészt, értelmez, feldolgoz. A moziban alig vannak, aki szorosan mellettem ül, csak ő hall. Hallgatja a hangjaimat. Azon gondolkozom, hogy érti-e őket.
Mohaágyra fekszem, elnyeli a vihart a föld.
Tizenkét óra a vonatút. Lehet közben virrasztani, lehet közben aludni. Csukott szemmel is látom az idegen tájat. A hegyek vonzanak, mert nem ismerem őket. Ha megérkezem, és még havas lesz a tetejük, meg kell simogatnom a lankákat. Azon gondolkozom, hogy jégvirágot karcol-e a szívem fölé a másik világ, ha túl közel megyek, vagy tűzvirágot.
Nézem az eget, nem gondolok semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése