Csorog a vér. Bele a szemembe. Kitörlöm. Hogy lássak.
Nem csak a szemölcsök, anyajegyek, szeplők számítanak. Minden számít. Ami ideiglenes, az is, ami ott marad, az is. Nem mindegy a sorrend. Foltok, gyógyítható sebek, maradandó hegek. Nekem kellene összerakni a sorrendet, de nekem persze mindegy. A foltok is, a sebek is, a maradandó hegek is, a sorrend is. Engem nem érdekel. Én csak látni akarok. Én csak kérdezni akarok. Foltosan, sebesen, hegekkel.
Van kedved ehhez az archoz érni? A tenyeredbe venni? Dédelgetni? Simogatni? Megcsókolni a lemosható foltokat, a gyógyítható sebeket, a maradandó hegeket? Mit kezdesz ezzel az arccal?
Ha rád nézek, amikor rád nézek, ha felém nyúlsz, amikor felém nyúlsz, akkor kiderül, hogy mihez van kedved.
Látni fogom. Kitöröltem a vért a szememből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése